Doppingolt vagy meghurcolták a magyar világbajnokot?

Doppingolt vagy meghurcolták a magyar világbajnokot?

Takács Tamara 21 éves korában már világ- és Európa-bajnok volt. Idén februárban pedig elutazott Dél-Afrikába, edzőtáborba. Ott kapta a szörnyű hírt, amely szerint doppingoláson kapták. A Heti Napló riportja.

Tamara azt mondja, hogy a Dél-Afrikából hazáig tartó 13 órás repülőutat senkinek sem kívánja. Tökegyedül, ismerősök nélkül szorongani a gép ülésén, és számot vetnie az életével, borzalmas volt. Pláne, hogy tudta: ha rásütik a doppingolás vétségét, akkor vége a pályafutásának.

Persze aki doppingolt, azt nem kell sajnálni. Aki csalt, az ne is hordja olimpián, vagy VB-n a címeres mezt. Sokakról derült ki, hogy kokszoltak. Csakhogy Tamara állítja, hogy ő biztosan nem tett ilyet. Még hazugságvizsgálatra is elment, hogy bebizonyítsa az igazát, és a műszer azt mutatta, igazat mond. Csakhogy hiába: a magyar hatóságok négy évre eltiltották.

Tamara a sztanozolol nevű szerrel bukott meg. Ezt már a hetvenes években is használták. Aki ezt szedi, könnyen bukhat le, hiszen majdnem fél év alatt ürül ki a szervezetből. Valahogy mégis ezt találták nála.

Szerinte valaki megmérgezte őt.

Ha igaz, amit Tamara, és egy másik eltiltott korábbi világsztár Dombvári Bence állít- vannak, akik azért küzdenek, hogy ne a sportpályán takarítsák el az útból az ellenfeleiket.

Ugyanakkor tény: sok megbukott doppingoló vádol másokat mérgezéssel. De a többségük ezt elmondja, majd szép csendben elkullog. Tamara viszont küzdeni akar, hogy mihamarabb visszatérhessen a sporthoz.

A magyar kajak-kenu szövetség amúgy pár éve saját pénzből is tart meglepetésszerű doppingellenőrzéseket azzal a ki nem mondott céllal, hogy inkább itthon bukjanak le a csalók, mint például egy olimpián. Így kapták el Dudás Miklóst, Kucsera Gábort, Dombvári Bencét, Mozgi Milánt és most takács Tamarát is. A kérdés az, hogy nem üt-e vissza ez a stratégia.

A dopping kontra sport talán legkülönlegesebb fejezete az utólagos eredményátírás. Szinte hetente olvashatunk olyan cikkeket, amelyekben arról írnak, hogy 5-10 sőt 15 évvel az adott olimpia után valakitől elvették az érmét, mert az 5-10- vagy akár 15 éve őrzött vizeletmintáját most újra vizsgálták, és a modernebb módszerekkel már megtalálták benne a doppingszert. Volt olyan sportoló, akinek  a NOB x év után postán akarta elküldeni a korábbi győztestől visszavett, és neki járó olimpiai aranyat.

Mikor évül el egy doppingolás? Elvehető lenne például a foci VB aranya a németektől, ha kiderülne (amit egy német doppingkutató például biztosra vesz), hogy 1954-ben doppingoltak a magyarok elleni döntőn? És ki venné át a visszaküldött aranyakat, hiszen az utolsó 54-es csapattag Tóth II. József éppen tavaly hunyt el. A visszafelé ellenőrzések tehát érdekes kérdéseket vetnek fel, köztük etikaiakat is.

Vissza Tamarához, aki azt mondja, hogy a többség mellette áll, és elhiszi neki, hogy valaki doppinggal mérgezte meg a regeneráló porát. Nem tartozik viszont közéjük, korábbi edzője, a legendás Fábiánné Rozsnyói Katalin, aki szó szerint a következőt mondta: „Tiltott szerrel élt. Teljesen fel volt puffadva az arca, a vékony, csinos lány, nagydarab lett. Én is kajakoztam, és láttam, hogyan néznek ki, az NDK-s sportolók, rájuk hasonlított.” A Heti Napló természetesen szembesítette Takács Tamarát egykori edzője nyilatkozatával is, az eredmény a riportban látható.

atv.hu