Nem a létszám, a megfelelő képzettség hiánya a gond az egészségügyben

Nagyon fontos, hogy a létszám megfelelő legyen a kórházakban, ám legalább ilyen fontos az is, hogy a dolgozóknak szakmai képzettsége is legyen, hiszen a segédápoló nem ugyanazt tudja és csinálhatja, mint szakképzett kollégája

– mondta lapunknak Balogh Zoltán. Azért kerestük meg a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnökét, mert a lapunkhoz került adatok azt mutatják, az egészségügyi intézményekben nincs jelentős szakdolgozói hiány.

Azután fordultunk közérdekű adatigényléssel az Állami Egészségügyi Ellátó Központhoz, hogy cikket írtunk abból, a megyei rendőr-főkapitányságoknál jelentős létszámhiány mutatkozik, azaz nem tudják feltölteni a meglévő álláshelyeket.

Mivel a létszámhiányról szóló hírek az egészségügyben is mindennaposak, a feltevésünk az volt, hogy hasonló adatokat kapunk. Abból indultunk ki, hogy a gazdaságilag legrosszabb helyzetben lévő régiók helyzete kiemelten nehéz, így az ÁEEK Észak-Magyarországi Igazgatóságához tartózó intézményekről kértünk számokat. Ezekből az derült ki: az álláshelyek meghatározó része betöltött, éppen csak a két megyeszékhelyen, Egerben és Miskolcon látszik érdemi hiány, ám az összlétszámhoz képest ez sem tűnik kezelhetetlennek. Kontrollként kikértük az öt évvel korábbi adatokat is, így világossá vált, még csak nem is arról van szó, hogy az utóbbi fél évtizedben radikálisan csökkentették volna az álláshelyek számát.

Hogy a számokból az következik-e, hogy e területen semmi gond nincs is, arról Balogh Zoltán kérdeztük.

A szakember szerint annak lehet örülni, hogy a létszám legalább stabil, ugyanakkor fontos tudni, hogy ezek az adatok önmagukban nem sokat mondanak el az ellátás minőségéről, mivel nem látszik, milyen végzettséggel dolgozó embereket jelölnek. Azaz ha mind nagyobb részben vannak a bármilyen szakképzettség nélküli segédápolók, akik egyébként szinte semmilyen feladatot nem végezhetnek önállóan, akkor az ellátás minősége más szinten van, mintha szakképzett ápolók végeznék a munkát.

Hogy éppen a megyeszékhelyeken látszik valamekkora hiány, az Balogh szerint egyáltalán nem meglepő. A főváros és a nagyvárosok tartoznak a „veszélyeztetett” kategóriába.

Merthogy a kivándorlás mellett az igazi probléma az egészségügyből elvándorlás. A nagyobb településeken lehetőség van akár egészségügyi képesítéssel is elhelyezkedni a magánszektorban, esetleg pályát váltva súlyos tízezrekkel többet keresni.

Balogh szerint minél kisebb településekről beszélünk, annál jobb e szempontból a kórházak helyzete, mert kevesebb az alternatív lehetőség, az egészségügyi rendszerben dolgozók sokkal röghöz kötöttebbek. Ráadásul az utóbbi évek bérrendezésének köszönhetően a járó- és fekvőbeteg-ellátásban stabilizálódott a helyzet. Balog azt állítja: a fővárosi és megyeszékhelyeken működő intézmények szakdolgozói ellátottsága mellett az igazi probléma az alapellátásban van. A háziorvosok, illetve fogorvosok mellett dolgozó ápolók, asszisztensek, valamint az otthoni szakápolásban részt vevők nem a szakdolgozói bértábla alapján kapják a fizetésüket, náluk nagyon nehéz utánpótlást találni. Az elnök ugyanakkor nagy sikerként említi, hogy a védőnők immár bekerültek az egészségügyi szakdolgozói bértábla hatálya alá, így több mint 4000 szakember helyzete rendeződött.

Mert ahogy Balogh összegez:

A probléma kulcsa a bérrendezés és  a kiszámítható életpálya.

Kiemelt kép: Balázs Attila / MTI