Töltsd ki Orbán Viktor nemzetkarakterológiai megatesztjét!

Mi, magyarok

Orbán Viktor szerint ilyenek vagyunk. Magadra ismersz?
Mi, magyarok a fülünkben egy vészcsengővel élünk.
Mindig is azt gondoltam, hogy a szerb egy nagyvonalú nép. Mi, magyarok is szeretünk így gondolni saját magunkra, és mindig fölemelő pillanat, hogyha önérdek nélkül, csak a szépségért és a jóságért tehetünk valamit.
Nekünk, magyaroknak akárkit akarunk megérteni, csak óriási erőfeszítések árán sikerülhet, mert egy teljesen különböző logikára épülő dolgot, egy idegen nyelvet kell megtanulnunk. A magyarnak a logikája inkább a matematikára emlékeztet és kevésbé mások nyelvtanára. Ezért a magyarok általában nehezen követik – különösen nem originális nyelven – azokat a vitákat, amelyek a világban zajlanak, és ezért nagy szerencse, hogy időnként eljön hozzánk a világ, hogy itt előttünk beszéljen, és mutasson rá a problémáira.
A magyarokban él egy furcsa szerénység vagy inkább álszerénység.
Nekünk, magyaroknak pedig romantikus hajlamunk is van, ami néha naivvá tesz bennünket. A magyaroknak nagy szívük van. És gyakran a szívből és nem az értelemből indulnak ki.
A nagyság vízszintes értelmezésével szemben mi, magyarok inkább a magasba törekvő nagyság hívei vagyunk. Az ilyen nagyság szellemi természetű. 
A magyarok tehetségtelenek a konspirációban. Ez igaz, hiszen mi egy kávéházi nép vagyunk, és a kávéház lényege nem a kávé, hanem a jól értesültség.
Mi egy bizalmatlan nép vagyunk.
A magyar nyelvben a legnépszerűbb szavak úgy hangzanak, hogy egyedül, csak azért is, mi magunk. Van egy olyan késztetés a magyarban, hogy heroikus pózt vegyen föl, amikor nemzetközi eseményeket elemez. 
Magyarok vagyunk, megvan a magunkhoz való eszünk. Dörzsöltek vagyunk, tudjuk, hogy mikor mit kell csinálni. Tehát ha ki kell várni, akkor kivárunk. Ha meg azonnal költeni kell vagy vásárolni, akkor meg azonnal megtesszük ezt. Tehát a magyaroknak helyén van az eszük, ha gazdasági ésszerűségről van szó, és logikusan igazgatják a saját és a családjaik lépéseit ilyenkor.  
Mi, magyarok, ha látunk egy léghajót, egy golyóstollat, egy presszókávé-gépet vagy egy játékbolt polcán megpillantunk egy Rubik-kockát, önkéntelenül is kihúzzuk magunkat, hogy lám, ez sem jöhetett volna létre nélkülünk, magyarok nélkül.
A gazdakultúra, a dolgok rendbetartása, most nemcsak a mezőgazdaságra gondolok egyébként, hanem a portáink rendbetartása, hogy ami ránk tartozik, az rendezett legyen, és ami ránk van bízva, az valami hasznot hajtson, ez az ösztönvilág nagyon erős a magyarban, a mezőgazdaságban ennek pedig nyilvánvaló gazdasági előnyeit is láthatjuk.  
Azért én mégis azt szeretem a legjobban a magyarokban, amiben különbözünk tőlük, mármint a tőlünk nyugatiaktól, tehát a fokos és a rizsparóka mérkőzésében én a fokos oldalán vagyok, és a kisnemesi udvarházakat is jobban szeretem, mint a Kaiser palotáját.
Mi, magyarok tudunk a legjobban keseregni, mi, magyarok tudunk a legszebben panaszkodni, és mi, magyarok tudjuk a legőszintébben elsiratni magunkat. A teljes reménytelenség és kilátástalanság megéneklésének nagymesterei vagyunk.  
Támadások elhárításában nem vagyunk elég tehetségesek. Az ábrázolás játékának modern formái, a PR, a kommunikáció, a branding nekünk, magyaroknak nem sikerülnek elég jól. Van egy magyar mentalitás: ha nem értenek bennünket, akkor nem értenek bennünket, ez az ő problémájuk.  
A magyaroknak kifinomult geopolitikai érzékük van.
A magyarok szinte sportot űztek korábban is és űznek ma is abból, hogy hogyan lehet egy-egy kérdésről egészen másként gondolkodni, mint bárki más gondolkodik a világon. Mi, magyarok szeretünk ott keresni utat, ahol mások csak a bozótot látják.
Az a magyar, akinek az unokája is magyar lesz. 
Mi, magyarok nem akarunk lehetetlen dolgokat; éppen ellenkezőleg: nagyon is egyszerű dolgokat akarunk.
Mi, magyarok a szabadság népe, egy különleges szabadságnemzet vagyunk. 
Mi, magyarok egyenes gerinccel, felvetett fejjel és felemelt szívvel állunk az európai népek családjában.
Magyarországon most már elérte a fejlesztő mérnökök száma a tízezret, a high-tech mérnökök száma is elérte a tízezret, tehát erősek vagyunk az iparban is, de az igazság az, hogy az nekünk idegen pálya. A hazai pálya a mezőgazdaság.

Magyarok vagyunk, és szerintem igaz ránk az a gondolat, hogy a saját magunk sikerének mi magunk vagyunk a legnagyobb ellenségei, tehát mi egy olyan ország vagyunk, amely a legnagyobb sikereiről is be tudja bizonyítani, hogy nem is akkora nagy siker, igazából véletlenül történt.
Lehet, hogy ez nem szép, talán a keresztény alázatnak sem mindenben felel meg, de mégis a nyugatiakkal folytatott vitában mi, magyarok erkölcsi fölényben érezzük magunkat.  
Az igazi nagy utazás még vár a magyarokra. És a legnagyobb győzelmek még csak most jönnek. Ne szemérmeskedjünk, mondjuk ki nyíltan, szerencsésen állnak együtt a csillagok, és minden nap érezhetjük, ha érdemtelenül is, de rajtunk van a Gondviselés áldása. Magyarország mindenek előtt, a Jóisten mindannyiunk fölött! Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok! 


Source link