Itthon: “A választás előtt nem ölhetik le Józsi bácsi malacait” – titkos terv készült a sertéspestis megállítására

Hivatalosan ötezer házi sertést, szakértő forrásaink szerint valójában ennek sokszorosát kellett eddig leölni az afrikai sertéspestis (ASP) megfékezése érdekében.
Nemrég kiterjesztették a fertőzött területet, a legrosszabb a helyzet Észak-, illetve Kelet-Magyarországon.
A hatóságok érezhetően a „minél kevesebbet mondunk, annál jobb” kommunikációra rendezkedtek be, ezért az állataikat, így megélhetésüket féltő gazdák arra panaszkodnak, hogy nincs elég információjuk.
Bognár Lajos országos főállatorvos augusztusban bejelentette: a fertőzés vaddisznók közt terjed, a házisertés-állomány nem is érintett. Tovább bagatellizálva a helyzetet hozzátette, hogy „a gazdálkodóknak jelentős változást nem jelent” a védekezés, csak a vadászoknak adódnak pluszfeladataik.
Ehhez képest a kérdésben illetékes csúcsszervnél, az Agrárminisztériumban már júliusra kidolgoztak egy szakmai javaslatot arról, hogy akár a legradikálisabb megoldás árán is meg kell akadályozni a vírus továbbterjedését annak érdekében, hogy megmentsék az egész sertéságazatot, ennek nemzetgazdasági jelentőségű exportját, és ezzel a szektorban dolgozó közel 300 ezer ember egzisztenciáját. Ez úgy derült ki, hogy lapunknak sikerült megszereznie ezt a láthatóan teljesen kész, már a jogszabály-módosítási verziókat is tartalmazó tervezetet.

Ennek lényege, hogy nem a nagyobb, már most is ellenőrzött sertéstelepek, hanem a „kislétszámú állományok”, vagyis a „háztáji tartásban, néhány sertésből álló állományok jelentik a legnagyobb kockázatot”. Hiszen a hagyományos háztáji tartásnál „valósulnak meg legkevésbé a járványvédelmi megelőző intézkedések”, értelemszerűen a vidéki házaknál tartott malacok esetében eleve nem olyan szabályozott a tartási mód, és nem is védekeznek nap mint nap olyan szinten a vírus ellen.
Ezért azt javasolják az Orbán-kormánynak:

Belgium példáját követve az ország ASP-fertőzéssel érintett területén fel kellene számolni minden kislétszámú állományt, állami kártalanítást fizetve a tulajdonosoknak.

Belgiumban ugyanis viszonylag kis kiterjedésű volt a vírussal fertőzött terület, ahol a teljes házisertés-állományt, mintegy 5000 állatot leöltek. Az állategészségügyi szabályzat alapján kislétszámú sertéstartó telepnek számít minden, ahol 100 sertésnél kevesebb az elhelyezhető állatok száma, vagyis a háztáji állattartás is.
Nem tudni, miért és hol akadt el
A rajta szereplő dátum alapján már júliusban elég sürgetőnek találták a helyzetet ehhez a drasztikus beavatkozáshoz. „A tervezett intézkedéseknek nincsen alternatívája” – olvasható az anyagban. Azonban hiába dolgozták ki a szaktárca szakértői, egy névtelenséget kérő kormányzati forrásunk szerint a javaslat „valahol elakadt”. Ennek pontos okát nem tudni, de mivel a sertéspestis miatti járványhelyzet továbbra is akut, arra következtet, hogy ennek politikai oka lehet: elképzelhető, hogy a vidéken, ott is a kisebb településeken hagyományosan erős Fidesz az október 13-i választás előtt nem akarja bevállalni a népszerűtlen intézkedést.

„Az anyagot már nyáron köröztették, azóta viszont valahol jegelik. Nyilván rosszul hatna, ha a választás előtt leölnék ’Józsi bácsi’ malacait. De joguk van tudni, hogy létezik ilyen opció, és ezt bármikor, akár a választás után egy nappal is elővehetik” – jegyezte meg.
“Érzelmi kötődés” az állataihoz vs. ágazati érdek
Ezt támasztja alá, hogy az egyértelműen szakmai anyagban is megemlítik: “számolni kell egyéb, a felszámolás végrehajtásából fakadó kockázatokkal is, így

“az állattartók érzelmi kötődésével az általa nevelt állatokhoz, és az ebből fakadó tiltakozással, politikai következményekkel”,

hiszen az intézkedés a számításaik szerint akár 10 ezer embert is érinthetne. Az anyag egy másik részében pedig egyértelműen súlyosbító körülményként említik, hogy megnőtt a figyelem a sertéspestis miatt: „egyre nagyobb az érdeklődés a magyar járványhelyzettel kapcsolatban: mind az oknyomozó újságírók részéről, mind a környező olyan országok részéről, ahol házi sertésben is bejelentésre került a betegség, mind az Európai Bizottság auditjai során”.

© AFP / Imagechina / Chen Jianhua

Az agrártárca azonban úgy véli, hogy ha a betegség ezekben a legkisebb gazdaságokban is megjelenik, „az az egész sertéságazatot sújtaná, ami 280 000 embert érint, akik közvetlenül és közvetve az ágazatban dolgoznak”.  Érvként azt is felhozzák, hogy Lengyelországban is próbálkoztak ugyan részleges felszámolással, de ez nem akadályozta meg a vírus ismételt felbukkanását, és elterjedését a házi sertésállományban.
Azt kommunikálni, hogy elkerülhetetlen
Mint minden kormány elé kerülő előterjesztésnek, ennek is van a döntés kommunikációjáról szóló része, itt is előre kitalálták, hogyan tálalnák, amennyiben az Orbán-kormány rábólintana. Ebből is egyértelműen az tűnik ki, tudják, hogy a rázós intézkedés esetén csillapítani kell majd a kedélyeket. A fő üzenet az lenne, hogy “szakmai szempontból az intézkedés elkerülhetetlen, és ezzel megelőzhető az egész sertéságazatot és az egész társadalmat is érintő kár”. 
Fontos hangsúlyozni, „előtérbe helyezni” a kártalanítást is. A döntést annak kihirdetésekor Nagy István agárminiszter jelentené be, majd az ezt követő napokban következhet „több országos főállatorvosi nyilatkozat”. De szükség lesz „a társadalmi hatást kompenzáló intézkedésekre, nem csak állategészségügyi, hanem gazdasági, termelési szempontú nyilatkozatokra” az ágazat további szereplőitől, így a Magyar Nemzeti Agrárkamarától, vágóállat és hús terméktanácstól és más sertéstenyésztő szervezetektől – olvasható az anyagban.
Vagyis – a miniszter mellett – értelemszerűen főszerepet szántak az élelmiszerlánc-felügyeletet irányító Bognár Lajos országos főállatorvosnak, aki egyben az Agrárminisztérium helyettes államtitkára. Nehéz elképzelni, hogy az egyértelműen súlyos veszélyt felfestő tervezetről ne tudott volna, amikor augusztusban az MTI-n keresztül azzal nyugtatott, hogy csak a vaddisznók körében terjed a vírus. Főleg, hogy a neve szerepel azok közt, akik „látták” a javaslatot, bár ennek megtörténtét nyilván nem tudjuk ellenőrizni. Legfőbb jóváhagyóként pedig Nagy István jegyezné az előterjesztést, amennyiben véglegesítik és az Orbán-kormány elé kerülne.
Három alternatívát is kidolgoztak a kormánynak
A javaslat melléklete a megszövegezett kormányhatározat, amely a gyakorlatba ültetné át a tervet. Itt viszont mindjárt három verzió, A, B és C változat készült annak megfelelően, hogyan dönt a kormány. Ugyanis három javaslatot is kidolgoztak arra nézve, hogy mekkora részen, illetve kiknek az állatait ölnék le:
A legdrasztikusabb verzió az, hogy a fertőzött területen valamennyi kislétszámú sertésállományt kiirtanak állami kártalanítás mellett. „Járványügyi szempontból ez a leghatékonyabb megoldás, a minél hamarabbi, gyors végrehajtás a kívánatos”, de ez 1 milliárd forintba kerülne az előzetes számítások alapján. Ez egyben azt is jelenti, hogy nemcsak felszámolnák a jelenleg meglévő állományt, de újra sertést tartani, vagyis „újratelepíteni” is csak kérelemre, a helyi állategészségügyi hatóság előzetes helyszíni bejárása után, engedéllyel lehetne – már ha megfelel az előírásoknak az állattartó.
A második, hogy egy kisebb részen a fertőzött területen belül található úgynevezett szigorúan korlátozott területen vágják le az állatokat. Ez járványügyi szempontból szerintük „nem megfelelő megoldás”, mivel ezen kívül is egyre több a fertőzöttvaddisznó-eset. Ez a megoldás viszont kijönne 320 millió forintból.
Végül a harmadik verzió, hogy azoknak az állatait ölik le, akik nem felelnek meg az előírásoknak, vagy akik ezt nem vállalják. Ezt tartják a legkevésbé hatékony megoldásnak a bonyolult ellenőrzés és az egyéni elbírás miatt, és már előzetesen felmérték, hogy a túlnyomó többséget érintené, vagyis nem sokban tér el az első verziótól.
Az egész ágazat érdeke, és anyagilag is jobb megoldás
A költségek szempontjából a szaktárca szerint egyértelműen megérné a kíméletlen, de kockázatokat minimalizáló megoldás. Ki is számolták, hogy ha a teljes fertőzött területen likvidálják a kislétszámú állományokat, „az állatokért kifizetendő kártalanítási összeg aktuális árfolyamon számolva nem éri el az 1 milliárd forintot, amely ráadásul uniós támogatással jelentősen csökkenthető”. „Ezzel szemben a betegség házi sertés állományban történő megjelenésének közvetett hatása a nemzetgazdaságra és azon belül a sertéságazatra felbecsülhetetlen” – állítják szembe a veszély következményeivel.
„Nemzetgazdasági szempontból” azért is súlyos következményekkel járna a vírus átterjedése a házi sertésekre, mert már a vaddisznókban előforduló megbetegedések hatására is számos ország exporttilalmat vezetett be a magyar sertéssel, illetve sertéstermékekkel szemben. Lapunknak a kinevezése után adott interjút Nagy István agárminiszter többek közt arról, hogyan próbálják elérni ezek feloldását. Már akkor firtattuk a házi sertések sorsát, mire akkor konkrétum nélkül azt mondta, hogy a vírushordozóktól megóvásuk érdekében már dolgoznak a kis állományokra vonatkozó intézkedéscsomagon.
A javaslatban is az áll, hogy továbbra is folynak az egyeztetések a magyar termékeket letiltó országokkal azért, hogy legalább a még nem fertőzött területekről engedjék az exportot. Pontosan ezért kritikus kérdés, hogy a vírus megjelenik-e a házi sertésekben, mert akkor „a legtöbb harmadik ország a tilalmat azonnal és az ország teljes területére bevezetné” – jelentik ki. „Ez a hazai termelés drasztikus visszaeséséhez, a kivitel megszűnéséhez, a sertéságazat széteséséhez vezethetne” – sorolják. „A direkt költségek a járvány mértékétől függően több milliárd forintra is rúghatnának, míg az indirekt költségek felbecsülhetetlen mértékűek is lehetnének”.
Mi lesz a házi vágás hagyományával?
A kártalanításra fordított összeg még csökkenhetne is – érvelnek – így ha adott határidőn belül és feltételekkel engedélyezik a házi vágást, vagy ha a vágóhídra kerülő tenyészsertések vágóértékét nem kellene kifizetni. De az is felmerül, hogy ilyen célra az Európai Uniótól is igényelhető támogatás is igényelhető, amit a magyar állam kihasználhatna.

A javaslat készítői elismerik, hogy a lépés „társadalmi hatása” viszont pont szembemegy a háztáji gazdaságok erősödését célzó törekvéseikkel, rosszat tesz a házi sertéstartásnak, „a házi vágás hagyományának”, és veszélyezteti a kistermelői tevékenységet folytatók helyzetét.
De mint írják, majd ha „megfelelő feltételeket” tudnak teremteni a kevés sertést tartó gazdák, akkor „a továbbiakban is folytatható” a háztáji állattartás a fertőzött területen.
Felmérték: nem hajlandóak és/vagy nem tudnak védekezni
Az előterjesztésből ugyanakkor kitűnik, hogy ha ezeket a feltételeket tudnák, és főleg akarnák teljesíteni a sertéstartók, akkor talán nem is lenne szükség arra, hogy ilyen kemény intézkedésen agyaljanak. A nagyobb állományoknál, vagyis az állattenyésztésre szakosodott telepeken ugyanis pont azért javult a helyzet, mert ezek zártabbak, illetve próbálják betartatni velük a járványvédelmi intézkedéseket. A házaknál tartott állatok járványvédelem szempontjából fontos körülményeit viszont „lehetetlen biztonságossá tenni, ezért a járványügyi és a következményes gazdasági kockázat óriási, aránytalanul magas”.

Részletesen ismertetik, hogyan jutottak erre a megállapításra: az állategészségügyi szolgálatok, állatorvosok segítségével, médiában megjelentetett anyagokkal, írásos ismeretterjesztő szóróanyagokkal régóta próbálják megismertetni az állattartókat a „biológiai biztonság fontosságával”, ennek „minimálisan elvárt” szintjével. Erről még egy úgynevezett „jó sertéstartási gyakorlat” elnevezésű kiadványt is kidolgoztak figyelemfelhívó akcióként a sertéstenyésztők érdekvédelmi szervezeteivel közösen, ez a Nébih oldalán is megtalálható.
Már tavaly nyáron a fertőzött területen valamennyi sertéstartóhoz eljuttatták ennek a „jó gyakorlat” -nak a szabályait, és kérték a gazdákat, hogy írásban nyilatkozzanak ezek betartásáról.
A végeredmény lesújtó volt: a 4700 nyilatkozatból 1470 érkezett vissza, és még akik vették is a fáradtságot, hogy visszaküldjék, azoknak a harmada is kereken megmondta, hogy nem vállalja a kockázatcsökkentő intézkedések betartását. Hogy még rosszabb legyen az arány: amikor a megyei kormányhivatalok ellenőrizték azokat, akik írásban pozitívan nyilatkoztak, arra jutottak, hogy valójában ők sem tartják be a szabályokat, de az Országos Járványvédelmi Központ (OJK) felülvizsgálata szerint is nagyon rossz a helyzet. Az előírt szabályokat kategorikusan megtagadók „jellemzően a legkisebb, udvaronként átlagosan 1,5 állatot” tartó családok.
Ragaszkodnak a moslékhoz
Ahogy megállapítják, régóta tendenciaszerűen csökken a háztáji sertéstartási kedv, ugyanakkor akik nem hagytak fel vele, azok valóban ragaszkodnak házi disznótartáshoz.
De az a probléma, hogy ennek „régi, elavult, járványügyi szempontból rendkívül veszélyes állattartási gyakorlatához”. Így a háznál tartott sertéseknél még mindig elterjedt „a konyhai élelmiszerhulladékot is tartalmazó moslék és a friss zöldtakarmány tiltott etetése”, pedig nemzetközi járványügyi tapasztalatok alapján ez a legnagyobb veszélyforrások közé tartozik.
„Hosszú ideig” velünk lesz
A javaslatban egyértelműen sötét képet festenek: a vírus 12 évvel ezelőtti megjelenése óta szerzett nemzetközi tapasztalatok és a mostani terjedés gyorsasága alapján „egyre biztosabbnak tűnik, hogy amíg nem lesz a betegséggel szemben hatásos vakcina”, addig a terjedése a vaddisznó állományban megállíthatatlan. Ezért azt jósolják, hogy a már fertőzött területeken “nagyon hosszú ideig jelen lesz a vírus”.

Source link